hovaneaddbe

Első célpontunk az alkotók számára teljesen evidens módon a bme kommunikáció és médiatudomány szaka. Éshogy mindez miért olyan evidens? Meggyőződésem, hogy az alábbi rövidke beszámoló minden laikus érdeklődőt meggyőz majd...

A bme igen friss szakának bátran mondhatom, hogy egyetlen célja az egyetem többi részének finanszírozása. Az hogy miért, vagy mennyit fizetsz, gyakorlatilag mindegy ezen a szakon, egy a lényeg: fizess. Mindezt, mármint a már- már beteges fizettetési kényszert tán magyarázhatnánk azzal is, hogy az egyetem nagy tudású oktatókat szerez meg nekünk, és ára van annak, hogy ezek a becses személyek átadják nekünk tudásuk, azonban ennek a mondatnak csak egy premisszája igaz. Mert az kétségtelen, hogy oktatóink valóban nagy tudássl rendelkeznek, ha mást em elég azt a férfit említenem, aki nemrég híradásokban is feltűnt komoly pozíciói kapcsán, azonban annak átadására korántsem törekszenek. Talán féltik tőlünk, talán nem, de mi végsősoron nem kapunk túl sok mindent. Ennél tán még szomorúbb, hogy mi mindez ellen nem is igazán tehetünk semmit, hiszen amikor megpróbálnánk elérni bármit is, annak is csak mi isszuk meg a levét. A tanárok ilyen szintű elnyomása, flegmasága, felsőbbrendűségi tudata, ellenszenvessége, visszataszító mivolta oly annyira taszító, hogy azt szavakba önteni már- már lehetetlen. De mindennek szintén nincs túl sok jelentősége, hiszen a diákok permanens belenyugvását meglovagolva gyakorlatilag azt tesznek, amit akarnak szeretett oktatóink. Ezek az önjelölt Horger Antalok nevetséges tetteikkel sokunk lidérceivé váltak, és a továbbiakban konkrét történetek közlésével törekszünk arra, hogy a magyar fiatalok körében hírhedt ikonokká váljanak. Folyt.köv.

A blog létrejötte talán némi magyarázatra szorul. Ám tessék:

Vagyunk néhányan akik elégedetlenek. Ez még nem is lenne nagy szó, hiszen kicsiny hazánkban több százezer elégedetlen ember tengeti életét az év bármely napján. Azonban ezen embereknek van egy nem elhanyagolható része, aki nem javíthatalan depresszív hajlama illetve túlzottan kifejlett kritikai érzéke miatt csalódott bármi miatt, hanem azért, mert becsapva érzi magát. Ezt az érzését okozhatják más, akár tőle független személyek is, de szélsőséges esetben egy szolgáltatásba vetett hitének megrendülése is oka lehet  melankóliájának. Akik ezt a blogot megalkották, mélységesen együttéreznek velük, hiszen kísértetiesen hasonló helyzetben találtuk magunkat mi is. Az azonban, hogy mi egyetemisták lennénk történetesen, tán ad egy különleges keretet a dolognak, hiszen végtére is: belőlünk egyszer nagy emberek válhatnak. Mondanom sem kell, milyen hátrányokat rejt magában az, ha felsőoktatási intzémények tucatjai ilyen elégedettlen friss diplomások ezreit dobja ki rothadó közegéből.

Ezen a ponton próbálnak e blog készítői, ha a maguk szerény eszközével is, anonimitásukba burkolózva megálljt szabni a folyamatnak. Ugyan tisztában vagyunk vele, hogy blogunk az első időszakban pusztán saját szórakoztatásunkat szolgálja majd, esetleg segít becses oktatóink által okozott frusztrációnk levezetésében, de célunk,hogy idővel egyre többen eresszék ki itt a gőzt a felsőoktatásban részt vevők közül. Ezzel tán segíthetünk olyan gimnazisták tucatjain, akik a felszínre való betekintés hiányában szimpatizálnak egy- egy intémény valamely karával.

Leegyszerűsítve tehát a dolgot, blogunk a távoli jövőben közösségi blogként kíván funkcionálni. Ahhoz, hogy akár te magad is a blog alkotói csapatának részese legyél, nem kell mást tenned, mint hogy írsz egy rövidke kérelmet a kaines@freemail.hu-ra, melyben motivációdat mellékelve közlöd, hogy szeretnél hozzászólásokat megjelentetni a hovaneaddbe.blog.hu-n. Ahhoz,hogy alkalmassá váljál erre a feladatra, nem kell különleges adottságokkal rendelkeznek: némi alapfokú íráskészség mellett pusztán annyiban kell hasonlítanod ránk, hogy meghoztál egy korában jónak tűnő, de mára már kifejezetten elhibázottnak bizonyult döntést: egyetemet választottál. Bár lehet, hogy mindez naivitásom ékes bizonyítéka, de hiszem, hogy amennyiben a blog valóban révbe ér, segíthetünk majd tájékozódni vágyó tizenévesek tucatjain, de ha már egy ember tanulhat a hibánkból, hát szerintem már az is.

Ezzel alapító okiratunk végére is értünk.

Nincs más hátra, mint hogy megkezdjük működésünk.