Első célpontunk az alkotók számára teljesen evidens módon a bme kommunikáció és médiatudomány szaka. Éshogy mindez miért olyan evidens? Meggyőződésem, hogy az alábbi rövidke beszámoló minden laikus érdeklődőt meggyőz majd...
A bme igen friss szakának bátran mondhatom, hogy egyetlen célja az egyetem többi részének finanszírozása. Az hogy miért, vagy mennyit fizetsz, gyakorlatilag mindegy ezen a szakon, egy a lényeg: fizess. Mindezt, mármint a már- már beteges fizettetési kényszert tán magyarázhatnánk azzal is, hogy az egyetem nagy tudású oktatókat szerez meg nekünk, és ára van annak, hogy ezek a becses személyek átadják nekünk tudásuk, azonban ennek a mondatnak csak egy premisszája igaz. Mert az kétségtelen, hogy oktatóink valóban nagy tudássl rendelkeznek, ha mást em elég azt a férfit említenem, aki nemrég híradásokban is feltűnt komoly pozíciói kapcsán, azonban annak átadására korántsem törekszenek. Talán féltik tőlünk, talán nem, de mi végsősoron nem kapunk túl sok mindent. Ennél tán még szomorúbb, hogy mi mindez ellen nem is igazán tehetünk semmit, hiszen amikor megpróbálnánk elérni bármit is, annak is csak mi isszuk meg a levét. A tanárok ilyen szintű elnyomása, flegmasága, felsőbbrendűségi tudata, ellenszenvessége, visszataszító mivolta oly annyira taszító, hogy azt szavakba önteni már- már lehetetlen. De mindennek szintén nincs túl sok jelentősége, hiszen a diákok permanens belenyugvását meglovagolva gyakorlatilag azt tesznek, amit akarnak szeretett oktatóink. Ezek az önjelölt Horger Antalok nevetséges tetteikkel sokunk lidérceivé váltak, és a továbbiakban konkrét történetek közlésével törekszünk arra, hogy a magyar fiatalok körében hírhedt ikonokká váljanak. Folyt.köv.
